A hőáram a hőmérséklet-különbséggel, a hőáram irányára merőleges keresztmetszettel, valamint egy vezetési tényezővel arányos. Ez utóbbi a hővezetési tényező, amely azt fejezi ki, mekkora hőáram halad át időegység alatt egységnyi vastagságú, az áramlásra merőlegesen egységnyi felülettel bíró anyagon, egységnyi hőmérsékletkülönbség hatására. Mértékegysége J/s×m×K, azaz W/mK, szokásos jele: lambda
Tendenciaszerűen (de néhány kivétellel) igaz az, hogy a nagyobb sűrűségű anyagok hővezetési tényezője nagyobb, a kisebb sűrűségű, laza – szálas, vagy porózus – anyagoké kisebb. Az építőiparban használt anyagok hővezetési tényezői igen tág határok között változnak, ( a szigetelő habok lambda = 0,025 W/mK értékétől az alumínium lambda = 200 W/mK értékéig).
A hővezetési tényező valójában nem egy állandó szám. Függ az anyag hőmérsékletétől, ami a szokványos építőipari esetekben elhanyagolható, de pl. kemence, vagy kéményépítés esetében jelentős lehet. Különösen a lazább szerkezetű anyagok hővezetési tényezője erősen függ az anyag nedvességtartalmától – azaz közvetve az építési technológiától, az időjárástól, a használati körülményektől. Ugyancsak ezek a lazább szerkezetű anyagok érzékenyek a teher, vagy az önsúly miatti tömörödésre, roskadásra, ami szintén a hővezetési tényező növekedését okozza.
