Respectrum

A hőáram a hőmérséklet-különbséggel, a hőáram irányára merőleges keresztmetszettel, valamint egy vezetési tényezővel arányos. Ez utóbbi a hővezetési tényező, amely azt fejezi ki, mekkora hőáram halad át időegység alatt egységnyi vastagságú, az áramlásra merőlegesen egységnyi felülettel bíró anyagon, egységnyi hőmérsékletkülönbség hatására. Mértékegysége J/s×m×K, azaz W/mK, szokásos jele: lambda
Tendenciaszerűen (de néhány kivétellel) igaz az, hogy a nagyobb sűrűségű anyagok hővezetési tényezője nagyobb, a kisebb sűrűségű, laza – szálas, vagy porózus – anyagoké kisebb. Az építőiparban használt anyagok hővezetési tényezői igen tág határok között változnak, ( a szigetelő habok lambda = 0,025 W/mK értékétől az alumínium lambda = 200 W/mK értékéig).

A hővezetési tényező valójában nem egy állandó szám. Függ az anyag hőmérsékletétől, ami a szokványos építőipari esetekben elhanyagolható, de pl. kemence, vagy kéményépítés esetében jelentős lehet. Különösen a lazább szerkezetű anyagok hővezetési tényezője erősen függ az anyag nedvességtartalmától – azaz közvetve az építési technológiától, az időjárástól, a használati körülményektől. Ugyancsak ezek a lazább szerkezetű anyagok érzékenyek a teher, vagy az önsúly miatti tömörödésre, roskadásra, ami szintén a hővezetési tényező növekedését okozza.

William Tecumseh Sherman ['wiliəm tɘ'kʌmsei 'ʃə:rmən] (Lancaster, Ohio 1820. február 8. – New York 1891. február 14.) amerikai tábornok, üzletember, író és oktató. Az amerikai polgárháború (1861–1865) alatt vezérőrnagy rendfokozatot ért el az északiak hadseregében. Eredményeiért kitüntetésekkel jutalmazták, de a felperzselt föld taktikája miatt számos kritika is érte.

Íme a naprendszer holdjai méretarányosan:

A 82071 Debrecen egy kisbolygó, melyet Sárneczky Krisztián és Kiss László fedezett fel 2000. december 31-én, miközben a 23781 Horgos nevű kisbolygót figyelték meg a piszkéstetői obszervatóriumban. A kisbolygót Debrecen városáról nevezték el, ahol 1958-ban a Magyar Tudományos Akadémia megalapította a Napfizikai Obszervatóriumát.

További cikkek:

• Kisbolygóöv
• Naprendszer

A Naprendszer a Nap gravitációja által egyben tartott bolygórendszer, egyike a Tejútrendszer sok milliárd naprendszerének, amely a galaxisunk Orion spirálkarjának nagyjából a felénél, a galaxis közepe és pereme között is hozzávetőleg félúton helyezkedik el.

A csillagászatban naprendszer alatt olyan rendszert értünk, amelynek középpontjában egy vagy több csillag található, és körülötte égitestek keringenek. Tanulmányozásával elsősorban az égi mechanika foglalkozik. Jelen szócikk a mi naprendszerünkről szól.

Bolygónknak, a Földnek otthont adó Naprendszerünk középpontjában a Nap található. Csillagunk gravitációs térrészén belüli objektumok és kölcsönhatások összessége jelenti a Naprendszert. Központi csillagunk hozzávetőleg 4,6 milliárd évvel ezelőtt alakult ki egy hatalmas molekulafelhő gravitációs összeroskadása nyomán. Nem sokkal később a csillagkeletkezésnél visszamaradt, a Nap egyenlítői síkjában lapos korongba rendeződött anyagból, a protoplanetáris korongból kialakultak a bolygók. A belső naprendszerben négy kőzetbolygó (a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars), a külső naprendszerben négy óriásbolygó (a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz) alakult ki. A kőzetbolygók kérge szilikátos, a gázbolygók viszonylag kis szilárd magját hatalmas hidrogén–hélium légkör veszi körül.

A Naprendszerben a bolygókon kívül számos kisebb égitest is található. A legnagyobb számú égitest-populáció a két különálló övezetbe rendeződött aszteroidák családja. A belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter között, a külső ún. Kuiper-öv pedig a Neptunusz pályáján túl helyezkedik el ellipszis alakban a Nap mint gyújtópont körül. Ezekben az övekben található öt olyan objektum, amelyek egy 2006-ban bevezetett égitesttípus [1] ma ismert első tagjai, a törpebolygók: a Ceres, a Plútó, a Haumea, a Makemake és az Erisz. Hat bolygónak és három törpebolygónak természetes kísérői is vannak, ezeket holdaknak nevezzük. A holdakon kívül az óriásbolygók körül gyűrűk, gyűrűrendszerek keringenek.

A rendszerben vannak szabadon keringő testek is, ezek az üstökösök, a kentaurok és a mindenütt jelenlévő bolygóközi por. Ezek zömének keringése merőben eltér a többi testétől: vagy elnyújtott ellipszis pályákon, vagy az ekliptikáétól eltérő síkban mozognak.

A Naprendszert teljesen betölti a napszél, a csillagunkból kiinduló folyamatos részecskeáramlás, amely kölcsönhatásba lép az égitestekkel, létrehozva az űridőjárást. A napszél egyben ki is jelöli a Naprendszer határait: hatása a heliopauzáig tart, ahol más csillagok szeleinek sugárnyomása kiegyenlíti a napszél sugárnyomását.[2] Ezt a határt tekintjük a Naprendszer határának, bár a rendszer gravitációs határa messzebbre tehető, hisz még a hozzávetőleg egy fényévnyire levő Oort-felhő is ezen a határon belül van.

Ami még érdekes lehet:

• Debrecen
• Kisbolygóöv

A kisbolygóöv a Naprendszerben a Mars és a Jupiter pályája közötti, nagy mennyiségű kisbolygót tartalmazó területe. A Naprendszer bolygói egy síkban keringenek a Nap körül. Ugyanebben a síkban található a kisbolygóöv is.

A csillagászok feltételezése szerint a bolygók a csillagok kialakulásával együtt jönnek létre. A frissen kialakult csillag körüli protoplanetáris korongban még nagy mennyiségű anyag kering, melyek ütközéseik közben összetapadhatnak, vagy ütközve felaprózódhatnak. Ezek ugyanolyan irányban, egy síkban keringenek a csillag körül, előbb-utóbb nagyobb objektumok is létrejönnek, melyek még jobban vonzzák a többit. A kellően nagyra növő objektumok aztán a pályájuk környezetében szinte minden más objektummal előbb-utóbb ütköznek, aminek az eredménye az, hogy az égitest kisöpri a pályáját. Így keletkeznek általában a bolygók.

Ez a folyamat különböző ideig zajlik, nagyobb kozmikus karambolok hatására a létrejövő objektumok darabjai akár újra szét is szóródhatnak. Az is előfordulhat azonban, hogy egy sávban nagyon hosszú ideig nem képes egyik objektum sem kisöpörni a teljes pályát, például egy szomszédos pályán keringő, nagyon nagy tömegű objektum zavaró hatása miatt. Feltételezések szerint a kisbolygóöv is egy ilyen, nem kitakarított bolygópálya, melyet a Jupiter zavaró hatása gátolt meg a bolygóvá válásban.

Kapcsolódó cikkek:

• Debrecen
• Naprendszer